Neten ismerkedtünk össze a fiatalemberrel. Beszélgettünk msn-en, aztán megbeszéltünk egy randit péntek délutánra. Végül pénteken nem hívott. Nem is volt baj, mert rohadt fáradt voltam, valószínűleg le is mondtam volna, mert bent az irodában is készültem már lefordulni a székről. Nem foglalkoztatott a dolog, úgy voltam vele, hogy na ez is egy újabb szájhős volt... Mert ugye, itt a cyber-térben azért akadnak ilyenek bőven.:)
Aztán vasárnap este csörög a telefonom. Mint kiderült ez a fiatalember volt, hogy egy óra múlva Kecskeméten van, ráérek e. Tulajdonképpen ráértem, mondtam, oké találkozzunk. Találkoztunk is a megbeszélt helyen. Nem teljesen olyan volt a tag, mint amilyennek gondoltam. A képen láttam, hogy sportos alkat, de nem gondoltam, hogy az a kigyúrt állat, aki a hóna alatt a fél görögdinnyékkel rohangál. Bocsi, ha megbántok valakit, de az ilyen típusú pasasok nekem abszolút nem jönnek be. De gondoltam OK, fogom és félredobom az összes sztereotip szart, amit az élet belém nevelt. Kár volt!:)
A pasas azzal indított, hogy akkor szálljak be az autójába. Mondtam neki, hogy azért ez nem teljesen így működik, körülöttünk kb. 8 kávézó van, inkább meginnék egy bambit. Mert ugye, nem lehet tudni, hogy nem e ő véletlenül a baltás gyilkos.:) Nem is vitatkozott a dologgal, értette, hogy mi a gondom. Beültünk egy bárba, rendelt magának egy kólát nekem meg egy ásványvizet. És elkezdtünk beszélgetni...
Indításként felmerült a kérdés, hogy ki mivel foglalkozik. Behajtó a lelkem...:) Ki gondolta volna???:) Aztán elkezdte mesélni, hogy éppen hogy vert valakit péppé előtte való nap. Akkor már kerekedtek a szemeim. Majd azért hozzátette, hogy a magánéletben amúgy nagyon nyugodt alkat, ez csak munka...
Testbeszéd megindult. Hátradőltem a székben, a karjaimat keresztbe fontam, biztos, ami biztos, ne nagyon érezze magát nyert helyzetben.:) Erre ő reakcióként előredőlt, könyökök fel az asztalra... És amit már tényleg nem akartam elhinni, az az a pont volt, amikor el kezdte nézegetni a saját karjait.:) Ahhoz képest, hogy egymással szemben ültünk, nem túl sokat nézett a szemembe, ugyanis a figyelmét három dolog kötötte le igazán. 1. A saját izomzata. 2. A melleim. 3. Minden körülöttünk elmenő lány feneke.:) Félelmetes volt a fazon, de gondoltam nem baj, kivárjuk a végét, sztorinak nem lesz ez rossz.:)
Aztán felmerült a kérdés, hogy ki mit keres tulajdonképpen az interneten. Nagy-vonalakban vázoltam neki, hogy tulajdonképpen mit is, mire jött az ellen reakció, hogy ő nem egészen ezt. Kifejtette, hogy tulajdonképpen ő csak a szexet keresi, de azt állandó valakivel. Viszont beszélgetni nem akar vele, mert az csak bonyolít a dolgokon... Na itt azért már majdnem mondtam neki, hogy figyelj öreg, akkor menj valami kurvához és fizess érte, azzal tényleg nem kell beszélgetni.:D Mondtam neki, hogy hát azért ezt nekem annyira nem veszi be a gyomrom, de mivel kíváncsi természet vagyok, türelmesen, mosolyogva kivártam a monológ végét, egy ilyen kérdéssel megtűzve, hogy tulajdonképpen ezt hogyan is képzeli a gyakorlatban és mesélje már el, hogy miért gondolja így.
Aztán nekikezdett. Elmesélte, hogy ő az élete minden területén úgy működik, hogy csak arra szorítkozik az emberekkel, amilyen kapcsolatban van velük. Értsd úgy, hogy ha valakivel együtt dolgozik, akkor csak munkáról beszél vele, ha valakivel lefekszik, akkor meg csak szexről. Erre én mondtam neki, hogy azért elég nehezen tudom elképzelni, hogy hosszú távon képes lennék valakivel úgy lefeküdni, hogy ne fűzzön hozzá semmilyen érzelem még ha ez, csak egy barátság is akár... Aztán folytatta. Azt mondta erre, hogy szerinte attól nem lesz jobb a szex, ha tudja a másikról, hogy gyerekkorában szerette a Micimackót.:D Meg különben is, ha egyik nap együtt van valakivel és elmondja, hogy másnap 2-re fogorvoshoz megy, akkor ő másnap 2-kor nem akar azon aggódni, hogy a másiknak milyen rossz... Na ekkor már tényleg majdnem felhördültem a röhögéstől. A végén még kiderül, hogy milyen érzékeny lelkű mimóza ül itt velem szemben.:D Na mindegy, itt halt le a beszélgetés, erre már nem tudtam mást mondani, minthogy nagyon értékelem az őszinteséget és tisztelem is érte, ezért engedje meg, hogy én is az legyek. Én ezt nagyon nehezen tudom elképzelni, úgyhogy szerintem ne raboljuk egymás idejét feleslegesen...
Aztán fogtam magam és elkezdtem szedelőzködni, hogy elindulok haza. Erre erősködött, hogy ő ennek ellenére szeretne hazavinni, mert az egy tisztességes randinak az a vége. Mondtam neki, hogy köszönöm, nem tartok rá igényt, 10 percre lakom innen. De ő csak erősködött, gondoltam jól van, végülis nem tűnik baltás gyilkosnak, ha ez teszi boldoggá, akkor legyen... Motoszkálhatott volna bennem a kisördög, hogy nem puszta jó szándékból visz haza, de úgy látszik félelmetesen naiv vagyok.:) Elindultunk haza, majd megálltunk a házunk előtt. Elkezdtem tőle búcsúzkodni, megköszöntem neki a vizet meg a hazaszállítást és éppen adtam volna neki két puszit illendőségből, de ezután elkapott és megcsókolt. Aztán megköszöntem neki a közreműködést és hazamentem.
Nem tudom melyik része volt a mondandómnak az, amivel kapcsolatban úgy érezte, hogy ezt én olyan nagyon szeretném...
